Olaszország és Franciaország válogatottja jelentős közös múlttal rendelkezik, hiszen a Les Blues és a squadra azzura (érdekes módon mindkét csapat beceneve a kék színre utal) eddig 32 alkalommal találkozott egymással.Ebből 17 et nyertek az olaszok, és nyolcszor született döntetlen, vagyis a gallok csak hétszer tudtak győzni - azonban az utóbbi időben már a franciák állnak jobban. Legutóbbi összecsapásuk a 2000-es Európa-bajnokság döntője volt (egyébként ez az egyetlen finálé, amit egymás ellen játszottak), és akkor Zinedine Zidane-ék nyertek drámai körülmények között, az utolsó olasz győzelem 1978-ra datálódik. A világbajnokságok történetében négyszer találkoztak egymással: 1938-ban és 1978-ban a taljánok nyertek, 1986-ban viszont a franciák, és 1998-ban is ők jutottak tovább, igaz, "csak" tizenegyesekkel egy gól nélküli döntetlen után. Ha már az előjeleknél tartunk, az olaszok a számmisztikára hivatkozva lehetnek biztosak abban, hogy övék lesz az elsőség, hiszen 1970 óta 12 évenként mindig ott vannak a világbajnokság döntőjében, ami pedig az ott született eredményeket illeti: 1970-ban ezüstérmesek lettek, 1982-ben nyertek, 1994-ben megint ezüstérmesek lettek, így most megint az arany következhet. A franciáknál viszont az adhat bizonyságot a diadalra, hogy míg a torna első két meccsén kék mezben játszottak, és mindkét találkozón döntetlen született, addig a togóiak elleni összecsapástól kezdve mindig fehér szerelésben futottak ki a pályára - és ebben a színben mindegyik mérkőzésüket megnyerték. Márpedig most megint ők lesznek fehérben, mivel az olaszok számítanak pályaválasztónak. Ami a két csapat összeállítását illeti, a franciáknál semmiféle meglepetés nem várható, Raymond Domenech szövetségi kapitány sorozatban negyedszer küldi ugyanazt a tizenegy futballistát a pályára - ez válogatott szinten teljesen egyedülálló. A szakembernek az előző három meccsen a cseréi sem változtak, azonban Louis Sahát most biztosan nem fogja tudni beküldeni, mivel a portugálok ellen a támadó pár perc alatt összeszedett egy sárga lapot, ami már a második volt a számára az egyenes kiesés szakaszban. De a franciák ebből is erényt kovácsolhatnak, hiszen így David Trezeguet is játéklehetőséget kaphat - márpedig ő az olaszok rémének számít a 2000-es Eb-döntőn szerzett aranygólja óta. Az olaszoknál viszont Marcello Lippi eddig a világbajnokság minden mérkőzésén változtatott a kezdőtizenegyén, hol kényszerű okokból, hol pedig taktikai megfontolásból. Az biztos, hogy a hátsó alakzat a fináléban is ugyanez lesz, mint az a németek ellen (mivel Alessandro Nesta nem épült fel sérüléséből). A középpályán és a csatársorban azonban Lippi megint variálhat: annak azért kicsi a valószínűsége, hogy visszatér a torna elején alkalmazott kétcsatáros felálláshoz, viszont elképzelhető, hogy a középpályán beveti a még az Egyesült Államok ellen kiállított, és eltiltását letöltött Daniele de Rossit - mégpedig Mauro Germán Camoranesi helyén. A taljánoknál a csapat, és talán az egész világbajnokság legjobb játékosa, Fabio Cannavaro a döntőben ünnepli majd 100. válogatottságát, és ezzel Paolo Maldini, illetve Dino Zoff nyomába lép - az olasz focisták közül csak ők ketten érték el ezt a bűvös határt. A galloknál viszont már Zinedine Zidane és Lilian Thuram is száz fölött jár, és a torna után mindketten visszavonulnak a válogatottságtól, sőt, Zidane a labdarúgástól is. A várható kezdőcsapatok: Olaszország: Buffon - Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso - De Rossi, Perrotta, Pirlo, Gattuso, Totti - Toni. Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Ribéry, Vieira, Makelele, Zidane, Malouda - Henry.